PCOS – Alapok, okok

A policisztás petefészek szindróma (PCOS) olyan állapot, amely szabálytalan menstruációs ciklusokat okoz, mivel a tüszőérés és a tüszőrepedés nem következik be havonta, és megemelkedik a nők androgén (férfi nemi hormon) szintje. A betegség a nők körülbelül 5-10 százalékában fordul elő. 

Mi is a PCOS?

A megemelkedett androgénszint néha túlzott szőrnövekedést (arcon, mellen, hason, egyebütt), pattanásokat és a hajszálak elvékonyodását, hajhullást okozhat. A PCOS-ben szenvedők többsége túlsúlyos vagy elhízott, és náluk az átlagosnál nagyobb a kockázata a cukorbetegség  kialakulásának. Azoknak a PCOS-ben szenvedőknek, akik teherbe szeretnének esni, a normális tüszőérés eléréséhez gyakran gyógyszerre vagy injekcióra (néha műtétes megoldásra) van szükségük.

Bár a PCOS nem fordítható vissza teljesen, számos kezelés létezik, amely csökkentheti vagy minimalizálhatja a zavaró tüneteket. A legtöbb PCOS-ben szenvedő nő képes normális életet élni, jelentős szövődmények nélkül.

A PCOS okai, kialakulása

A reproduktív rendszer rendellenességei

A PCOS oka nem teljesen ismert. A reproduktív rendszert illetően az a vélemény alakult ki, hogy az agyalapi mirigy által termelt luteinizáló hormon (LH) kóros szintje és a magas androgén (férfi nemi hormon) szint zavarja meg a petefészkek normális működését. Annak megértéséhez, hogy ezek a hormonok hogyan okoznak tüneteket, világosan kell látnunk a normális menstruációs ciklus működését.

Normális menstruációs ciklus

Az agyban (beleértve az agyalapi mirigyet), a petefészkekben és a méhben általában havonta egyszer szép sorban ismétlődnek a történések. Ez a sorrend segít felkészíteni a testet a terhességre. Az agyalapi mirigy két hormont, a follikulus-stimuláló hormont (FSH) és a luteinizáló hormont (LH)  állítja elő. Két másik hormont, a progeszteront és az ösztrogént a petefészkek termelik.

A ciklus első felében az FSH enyhe növekedése a petefészket egy petesejtet tartalmazó tüsző kialakulására ösztönzi. A tüsző egyre több ösztrogént termel, aminek következtében a méh nyálkahártyája megvastagszik, az agyalapi mirigy pedig jelentős mennyiségű LH-t szabadít fel. Az LH-nak ilyen középtávú „túlfeszültsége” miatt a petesejt kiszabadul a petefészkéből (tüszőrepedésnek vagy ovulációnak hívják). Ha a petesejtet a spermiumok megtermékenyítik, kifejlődik az embrió, amely a petevezetéken keresztül a méhbe jut. Az ovuláció után a petefészek ösztrogént és progeszteront is termel, ezek készítik fel a méhet az embrió megtapadására és  a terhességre.

Fontos megkülönböztetni a tüszőt a petefészek cisztától, amely utánozhatja a tüsző megjelenését, de nem ugyanaz. Gyakran előfordul, hogy számos ciszta van a petefészkekben anélkül, hogy az PCOS lenne. A petefészkek ultrahangja gyakran olyan cisztákat mutat, amelyek nem kapcsolódnak a PCOS-hez. Éppen ezért egyes szakértők fontolgatják a PCOS nevének megváltoztatását.

Menstruációs ciklus PCOS-ben

PCOS-ben szenvedő nőknél több kis tüsző (4–9 mm átmérőjű, apró ciszták) halmozódik fel a petefészekben, innen ered a policisztás petefészkek kifejezés. E kis tüszők egyike sem képes azonban olyan méretűre nőni, hogy az kiváltsa az ovulációt. Ennek eredményeként az ösztrogén, a progeszteron, az LH és az FSH szint kiegyensúlyozatlanná válik.

Az androgéneket általában a petefészkek és a mellékvesék termelik. Az androgének közé tartozik a tesztoszteron, az androsztendion, a dehidroepiandroszteron (DHEA) és a DHEA-szulfát (DHEAS). Az androgének szintje a magas LH-szint miatt megnövekedhet a PCOS-ben szenvedőknél, de általában megfigyelhető magas inzulinszint miatt is.

Anyagcsere rendellenességek

Az anyagcsere-rendszer ellenőrzi a szénhidrátok, zsírok és fehérjék feldolgozását. Az anyagcsere-rendszer fontos hormonjai közé tartozik az inzulin, a glukagon, a glukagon-szerű peptidek és még sok más hormon.

Inzulin eltérések

A  PCOS a vér inzulin szintjének emelkedésével jár. Az inzulin olyan hormon, amelyet a hasnyálmirigy speciális sejtjei termelnek; az inzulin szabályozza a vércukorszintet. Amikor a vércukorszint emelkedik (például étkezés után), ezek a sejtek inzulint termelnek, hogy a test felhasználja a glükózt, és így jusson energiához.

● Ha a glükózszint nem reagál a normál inzulinszintre, a hasnyálmirigy több inzulint termel. Az inzulin túlzott termelését hiperinzulinémiának hívják.

● Amikor a normális glükózszint fenntartásához megnövekedett inzulinszintre van szükség, akkor azt mondjuk, hogy az a személy inzulin rezisztens .

● Amikor a vércukorszintet még a megnövekedett inzulinmennyiség mellett sem lehet teljesen szabályozni, akkor  a páciensnek glükóz-intoleranciája van.

● Ha a vércukorszint a megemelkedett inzulinszint ellenére is tovább emelkedik,  akkor azt mondjuk, hogy az illető 2-es típusú cukorbetegségben szenved.

Ezeket az állapotokat vérvizsgálattal lehet kideríteni. PCOS-ben szenvedő, akár normális testsúlyú, akár túlsúlyos nőknél előfordulhat az inzulin rezisztencia és a hiperinzulinémia. Elhízottak esetében 40 éves korra  legfeljebb 35 százaléknál alakul ki csökkent glükóz-tolerancia („prediabetes”), míg 2-es típusú cukorbetegség  legfeljebb a 10 százalékukat érinti. Ezeknek a kockázata azonban sokkal magasabb a PCOS-ben szenvedő nőknél, mint a PCOS nélkülieknél. A cukorbetegség, a túlsúly és az elhízás növelheti a cukorbetegség kialakulásának valószínűségét a PCOS-ben szenvedő nők körében.