Inzulin rezisztencia – alapok, okai

Az inzulin rezisztencia egy manapság igen felkapott és “divatosnak” mondható téma, ugyanakkor ezzel a betegséggel kapcsolatban a szakmai egyetértés mind a diagnózis felállításában, mind a kezelési elvek egységesítésében egyelőre várat magára. Igen sok kutatás látott már napvilágot a témával kapcsolatban, melyek egy része sajnos igen ellentmondó eredménnyel zárult. Így nem meglepő, hogy az orvosok körében is nagyon széles skálán mozog a betegség diagnosztizálása és kezelése egyaránt, így az előfordulási gyakoriságáról sem tudunk jelenleg pontos képet alkotni. Az inzulin rezisztencia ugyanakkor egy létező, és a friss szakirodalmi adatok alapján mindenképpen komolyan veendő eltérés.

Mi az inzulin rezisztencia?

A betegség lényege egy adott inzulin koncentrációra adott szuboptimális(alacsony szintű) válaszreakció. Az inzulin elégtelen hatásának számos következménye lehet: a vércukor háztartás felborulása, a peteérés megzavarása, a férfi nemi hormonok túlsúlya, PCO szindróma, elhízás (fogyási képtelenség), autoimmun betegségek, szív-érrendszeri megbetegedések, magasvérnyomás, stb.

Hogyan alakul ki az inzulin rezisztencia?

Az inzulin rezisztencia kialakulásának három csoportját különböztetjük meg:

1. Az inzulin receptor eltérései. Ebben az esetben, általában genetikai mutációk következtében az inzulin receptor nem működik megfelelően, ezért az adott sejt válaszreakciója nem lesz elégséges.
2. Másodlagos inzulin rezisztencia. Ezekben az esetekben egy alapbetegség vagy állapot miatt alakul ki, másodlagosan az inzulin rezisztencia. Ilyen betegségek például az elhízás (az elhízott páciensek 70%-ában találunk inzulin rezisztenciát), bizonyos hormonális betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az inaktivitás, a stressz, vagy egyes autoimmun betegségek.
3. Összetett eredetű inzulin rezisztencia. Ezekben az esetekben a mai napig nem teljesen tisztázott a betegség kialakulásának pontos mechanizmusa, de a legvalószínűbben az tűnik, hogy itt több tényező együttesen eredményezi az inzulin rezisztencia kialakulását. Ilyen betegségek például a magasvérnyomás-betegség, vagy a policisztás ovárium szindróma. Policisztás ovárium szindrómában szenvedő sovány pácienseknél 30, míg túlsúlyos pácienseknél 70%-ban alakul ki inzulin rezisztencia.

Fontos megemlíteni az inzulin rezisztencia hosszú távú káros hatásait. Kezeletlen esetekben fokozott kockázattal kell számoljunk a 2-es típusú cukorbetegség, elhízás, magasvérnyomás, szív-érrendszeri megbetegedések, de a méhnyálkahártya eredetű rákos folyamatok kialakulása szempontjából is. Így a kezelés nem csak rövid, de hosszú távon is igen fontos, érdemes komolyan venni és időről időre lekontrollálni a terápia eredményességét!